Lucien Hervé
Fotó: Lucien Hervé
Lucien Hervé és Kalapos
102 évvel ezelőtt született Hódmezővásárhelyen Elkán László, akit a világ ma már csak Lucien Hervé néven ismer, és aki Le Corbusier, francia építész, kedvenc fotósa volt. Több évtizeden át dolgoztak együtt, egyszer azt mondta neki Corbusier:"Uram, önnek építész lelke van..."
Kalapos uram, ezen alkalomból egy saját fotót mer mellékelni, ami témájában emlékeztet Lucien Hervé egyik legismertebb fotójára.
Ha már hid, legyen a Szabadság!
Jó kis ujj-lefagyós hideg volt 2010 januárjában, de csak megcsináltam a fotót egy béna, 18-55 kit obival. Én szeretem ez a képet.
Egy kis bokeh játék
katt a képre!
Nikon és Serin
Nikon 35mm 1.8G teszt 2.
A kis nikon "lentse" jól látható kromatikus abberációt-ot, avagy: színhibát mutat tág rekeszen, de a fenét sem érdekli, mert ps-ben el lehet tüntetni, másrészt ritkán fordul ez elő, valljuk be. Azonban, aki még nem használt kis kompakt gépeket, az nem tudja, azok micsoda borzalmas CA-ot tudnak prdukálni, ahhoz képest ez elenyésző. Némi rekeszelés után már el is tűnik, a lent látható második képnél, f2.8-on már el is tűnt a lila köd...
Nikon 35mm 1.8G objektív teszt (frissítve)
Katt a képre!
Akkor csapjunk is bele!
Az előzmény: tavaly ősszel vettem egy nagyon szép állapotú Nikon d200-at, alig 11 ezer expóval, leváltva az öreg Nikon d70s-t, ami évekig hűségesen szolgált, s ami az első digitális gépem is volt egyben. Ám pénz épp nem volt jó objektívre, így egy orosz, Helios 50mm-es, f2 objektívvel használgattam, ami a Kiev 19-es, orosz, tükör reflexes masina alap objektívje volt, nikon bajonettel.
Remek kis "lentse" ez az orosz üveg, filmes gépen, a 6 megás d70s-en még egész jó, de a D200, 10 megapixeljéhez már kevés, még lerekeszelve is lágy. Sokáig agyaltam, mi legyen, nem akartam költeni drága objektívre, lévén, már egy jó ideje full frame-es gépen(teljes kép kockás érzékelős gépen -mennyivel szebb ez magyarul...) agyalok, ábrándozok, elmélkedem, vágyakozom, álmodozom stb. Így eltelt jó három negyed év, mire rászántam magam, csak kell erre a D200-ra valami rendes üveg, ha már a D700-at még mindig nem sikerült megvenni. Ám ez az év tartogat még meglepetéseket a nikon háza táján, várható két új gép bejelentése, a D400/D600 páros érkezik állítólag, így úgy voltam vele, nem kapkodom el a gép vásárlást, nem sürget engem se török, se tatár. Ebből lett az, hogy a D200 kapott egy vadonat új "lentsét" még pedig a dx formátum alap objektívjét, a 35mm 1.8G objektívet.
Zoomot nem igazán akartam venni, számomra a nagy fényerő, és természetesen a fix objektív adta remek kép minőség sokkal fontosabb, mint a zoom által nyújtott kényelem. Fix gyújtótávolságú objektíveken "nevelkedett" szemem pedig szereti az 50-es objektív látószögét. Kedden megvettem, haza hoztam, és már az első képek után tudtam: jól döntöttem. Építési minősége olyan, amilyennek lenni kell, fém bajonettet kapott, az auto fókusz megfelelően gyors és csendes, kicsinyke, könnyű, fényerős objektív a 35-ös. A nikon, magához képest kitett, ehhez az olcsó üveghez meglepő módon napellenzőt és puha tokot is mellékelt a dobozban. A napellenzőre szükség is van, mert míg a régi 50mm, 1.8D-nél a front lencse az objektív tubus mélyén csücsül - így nem éri semmi zavaró fényhatás, ami lágyítanáa rajzot - addig itt semmi nem véd a kéretlen fényhatásoktól. Persze, az örömben van némi üröm is, mert nem hibátlan az objektív: a CA kissé magasabb, mint elvárná az ember, és van hordó torzítás is, amit labor teszten már magasnak írnak, azonban, a valós életben ez nem zavaró.
Ma, munkából haza érve, állványra tettem a gépet, és gyorsan készítettem egy egyszerű tesztet az udvaron álló bicikliről.Az élesség a kerékpár homlokcsövén látható szövegen volt. A teszt lényege csupán annyi volt, hogy hogyan "kárcol" az objektív különböző rekesz értékeken.
-f2.0 - teljesen nyitott rekesznél kissé lágy (de mit várunk, ez fizika) minden optika lágy ilyenkor, ám azt mondom, abszolút használható. A nikon filmes alapja, az 50mm 1.8D, ami szintén van nekem, már 6 megapixelen is őrült lágy, nem sok mindenre jó, f2.8-nál kezd csak észhez térni. Addig a kis 35-ös szépen rajzol, persze, kromatikus elszíneződéssel párosulva. Jól látható azonban a képalkotáson, hogy ez az objektív szenzorhoz lett fejlesztve, optimalizálva.
- f2.8 - rögtön észhez kap az objektív, képminősége számomra már abszolút elfogadható, a CA el is tűnik, (néha nem) látványosan élesebb, a kontrasz is javul. Ne felejtsük el, a legtöbb fix és prime zoom rekesz értéke itt indul!
- f4 - itt nem látszik túl nagy különbség f2.8-hoz képest, de érzékelhető az élesség és a kontraszt enyhe javulása, tulajdonképpen a legtöbb témához már elég ez az élesség, - itt még látható a háttérelmosás hatása.
- f5.6 - ezen az értéken már közel, szinte optimálisan dolgozik az objektív, képminőségre semmiképp sem lehet panasz. /csak megjegyzem, a canon fd, AE1p filmes gépem 50-es alap objektívje itt rajzol a legszebben.../
- f8 - itt mutatja meg igazán oroszlán körmeit e pöttöm ojjektív, a képminőség hibátlan, ezt tudom csak mondani. F11-en is csináltam próbát, de ott már fellépett egy nagyon enyhe lágyulás, habár, ez szinte alig észlelhető Azt nem árt tudni, hogy a legtöbb objektív f5.6-11 közötti értéken hozza a legoptimálisabb képminőséget. Már a filmes gépek idejében is így volt, ez a szenzorra tervezett lencséknél picit másképp van, a kis nikon f11-től már lágyul, F22- nél meg jól látható a szűk rekesz okozta kép lágyulás..
A fotók borult időben, esti órákban, elég kevés fényben készültek, iso 400 értéken, állvány és önkioldó használata mellett. Semmiféle korrekció nem történt a képeken, csupán leméreteztem őket a könnyebb feltöltés érdekében, ám félő, nem lesznek igazán láthatóak a kicsiny, minőségbeli különbségek...Remélem, a szöveg majd segít ebben!
Végezetül annyit mondanék csak, hogy finom kis "lentsét" hozott össze a nikon, ami nyitott rekeszen is használható, lerekeszelve meg kitűnően rajzol. Ez egy nagyon jól használható üveg, nem is gondolnák sokan, akik zoomon nevelkedtek, hogy mennyire sok mindent le lehet vele fotózni, képminősége meg hát...űberfasza, no! A belépő szintű dslr tulajoknak nagyon ajánlom, hogy ugyan hajitsák már le egyszer a géphez kapott 18-55mm, 3.5-5.6 kit obit, és egy próba erejéig tekerjék fel a 35-öst, majd lőjjenek pár képet, de óvatosan vele, mert leül az ember a képminőségbeli különbség láttán, aztán majd nem akarnak mást rátenni, avagy: könnyen rágyógyul a gépre...Igen, kérem, ha a nagy fényerő, és a képminőség fontos, nincs jobb választás ennél ár/érték/tudás arányában, úgy gondolom.
És majd nem kell félni, ha A4-es fotót, vagy akár 30x40-es képet akarunk a falra akasztani. Mert ez az objektív gond nélkül hozza azt a képminőséget, ami ekkora méretű fotóhoz kell, igaz, ott már nem árt a gondos záridő-rekesz választás, esetleg állvány használat statikus témákhoz, na és persze megfelelő kép feldolgozás ps-ben. Mindenképpen ajánlom, hogy aki szert tesz egy ilyen kis nikonra, és már kitapasztalta az objektívet, nagyíttasson min. A/4-es méretű fotót, mert akárhogy is van, én azt vallom: a fénykép, papír képen él igazán...Köszönjük, Nikon!
Ez a teszt nem pixel kukkereknek, hanem azoknak íródott, akik kíváncsiak, mit tud valójában ez az objektív. A tesz, természetesen nem tökéletes, nem teljes, hiszen még friss a kapcsolat, de a teljesség igényével íródott, olyantól, aki 4 évig használt egy nikon 50mm 1.8D objektívet, és elmondhatja, ez az új objektív néhány árnyalattal jobb az öreg elődtől. Habár meg kell jegyezni, remek darab az is, ám az új, digiálisra tervezett G objektívek jobban teljesítenek digitális szenzoron, ez az igazság. Hamarosan nagyítást is csináltatok, legalább A/4 méretben, hadd mutassa meg magát papíron is a kis nikon 35mm, 1.8G.
Mick Jagger és a Polaroid Land Camera
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
