Greenwich, London
Az jó érzés, hogy a közel 60 éves, Ensign Selfix 820, 6x9 cm-es képméretre dolgozó fényképezőgéppel ilyen, mondhatni, kitűnő minőségű fényképet lehet készíteni. Persze, a fotó elkészítése több melót igényel, mint lenyomni egyszer az expó gombot. De nem baj, legyen minőség, a mennyiség helyett! Napos idő, a gép állványra kerül, fénymérés, sárga színszűrő felcsavar, expó korrekció számítás, záridő-rekesz beállítva: 1/50-f16, exponálózsinór lenyom, és akkor lesz egy ilyen fotó. A filmet Ilford ddx-ben hívtam, gyönyörű lett az eredmény.
Ensign Selfix 820, Kodak Tmax 100
Ensign Selfix 820, Kodak Tmax 100
Megosztott kép
Alsóvárosi templom, Szeged
Ha már kocsi, legyen öreg! 2.
2008-as fotó egy gyönyörű, öreg jaguárról. London egyik nagyon szép részén, ahol a ház előtt ilyen kocsik is parkolnak. A fotót lenagyítottam 18x24-es, rc papírra, ott is nagyon szép, szebb, mint szkennelve. A kodak tri-x, ha rendesen exponáljuk, hívjuk, csuda szép képekkel lep meg bennünket. Zenza Bronica Etrsi, Kodak Tri-x 400
Ha már kocsi, legyen öreg!
Még 2007-ben fotóztam ezt a szépséges, öreg járgányt Camden Townban. 1 évvel később már nem volt ott, eltűnt. Nem rég láttam ismét, egy mellék utcában rohad szét szerencsétlen, ablakai betörve, belseje szétszedve...a szebb időket is megért, még rozzant állapotában is szép autó egyszer majd egy roncs telepen végzi. Kár érte...
Canon AT-1, Fuji Provia 400
Luxus kékben
Miért jó vasárnap fotózni? Mert az amúgy marha zsúfolt london utcái is kiürülnek azon a napon, és az ember nyugodtan fotózhat. Közben ilyen autó csodákra bukkanhat. Zenza Bronica Etrsi, Kodak Portra 400
Ha már London 4.- Banksy graffiti
Még 2008-ban, bicajozás közben(ahogy az lenni szokott egyébként) akadtam rá erre a nagyszerű graffitire. Megtetszett, lefotóztam, ám nem tudtam akkor, csak pár héttel később találkoztam vele egy újságban, akkor derült ki, kinek a művét kaptam le. Az alkotást később a fallal együtt leszedték, és most valami dúsgazdag műgyűjtő lakását díszíti, 30-40 év múlva meg valamelyik amerikai múzeum kiállításán láthatjuk majd, akkori ára több száz millió dollár is lehet majd. Zenza Bronica Etrsi, Kodak Portra 160
Ha már London 3.- London Bridge
Ha már London 2.- Tower Bridge
Ha már London 1.- The Sherlock Holmes
Egy igen népszerű korcsma..
Zenza Bronica Etrsi, kodak portra 160
Zenza Bronica Etrsi, kodak portra 160
Lánchidas 2 - avagy a szelektív élességről
Nos, én mindig is nagyon szerettem a filmes fotózást, de a nagyformátum még inkább az, amit az ember másként kezel, jobban tisztel, mint egy leica, vagy roll filmet. A legjobb, hogy gondolkodni kell. És ha valaki gondolkodik, akkor az a képen meglátszik - most nem erről a fotórol beszélek, hanem arról, hogy nincs mennyiség gyártás, hanem tiszta fotográfia, 2-3-4 képből elkészül az, amit akar az ember, nem 387-ből a három kívánt. Szelektív élesség! Ez itt teljesen mást jelent, mint amit ps-ben csinál az ember. És a látvány is igazolja ezt. A fotó előterében a fa ág éles, meg a háttér is az, közben a kép közepe teljesen elmosódott. A síkfilm nincs olyan éles, mint egy kis, vagy roll film, de részletgazdagsága olyan mesés, hogy ez mindenért kárpótol.
Shen Hao, Adox CHS100
Shen Hao, Adox CHS100
Lánchidas
Egy Shen Hao lenne jó!
A bringások védő angyala
Kalapos belehúzott
Kilátás: ősszel-télen
Fekete-fehér hangulat
A nyócker
Kalkhoff Concorde Elek,
Rontott kép 2.
Egy elrontott kép apropóján
Polaroid Sepia Film
Forte Logó!
Ha már fotó papír, legyen Forte!
Fej vagy írás?
Úgy jó másfél hónapja vettem ezt a könyvet, de csak most jutott a kezembe nem rég. Burger Barna, 92 kortárs íróról készített, valóban bámulatos képivel, és az írók mellékelt szövegeivel ez a könyv, maga a gyönyörűség. Mikor kinyitottam, még a lélegzetem is elállt a csodás fotók láttán. Az meg csak emeli a könyv esztétikai, élvezeti értékét, hogy a fotók mellett remek írások is olvashatóak. A fotográfia és az irodalom szerencsés találkozása e könyv. Minden tiszteletem a fotósé, nem mindennapi képeket tár az olvasó, néző elé. Elmondhatom, hogy legjobb szerzeményem évek óta ez a könyv , amibe, teljesen váratlanul botlottam bele, létezéséről nem is tudtam. Különlegessége még, hogy a csomagolása is egészen egyedi. A könyv egy kemény dobozba, fekete nejlonba van csomagolva. Mire is jó ez? Aki már használt, nagyított hagyományos, ezüst alapú fotó papírra, az tudja, hogy a fotó papírokat, ugyanilyen csomagolásban árulták, árulják még mindig, s a fekete nejlon, a papír védelmére szolgál - nehogy fényt kapjon. Akkor fej vagy írás? Mindkettő!
Nádas Péter és a Rolleiflex
Az igényességről
Mindig is kedves volt szívemnek a Kecskeméti, Magyar Fotográfiai Múzeum, de most még inkább azzá vált, mikor kibontva a levelet, megláttam a kiállítás megnyitó meghívója mellé illesztett, André Kertész fotó másolatot, ami mind méretben, mint minőségben megegyezik az eredetivel, ami szintén ki volt állítva a magyar polaroidisták (Instant Csoport) polaroid képei mellett. Lám, így is lehet. Én is, de szerintem mások is nagyon értékelték ezt a remek ötletet, gesztust. Mindez két hete volt, csak most jutott idő a köszönetre.
Serin kisasszony
Fotókról, blogról
A napokban az jutott eszembe, hogy lehet, sokan úgy gondolják, egy blogra, a készítője a legjobb fotóit teszi fel. Pedig nem így van. (biztos vannak kivételek is) Általában olyanok kerülnek fel, amit az ember szeret, valamiért kedves, fontos neki a kép,- történet, emlék, vagy bármi más kapcsolódik hozzá.Tehát, ne várjatok csak jó képeket! Ez olyan mint a gyerek, egy kutya, régi motor, bicaj, fényképező gép, miegymás. Az ember szereti minden nyűgével, hibájával, gyengeségével, mert...
A blogról...szolgálati közlemény!
Mint láthattátok, az elmúlt másfél hónapban túl sok bejegyzés nem született. Ennek az az oka, hogy eléggé túlterhelt vagyok a munkám által, így sem időm, de ami még rosszab, energiám sincs új bejegyzésekre. Az a soványka 2 nap, ami szabad egy héten, azt pihenéssel, ügyek intézésével, esetleg rövid fotózással töltöm. Aki blogot ír, tudja, kell rá idő, nem is kevés, akár napi több óra is, ha az ember azt igényesen akarja csinálni - főleg, hogy a képekhez szeretek szöveget is illeszteni. Január végén, amikor a blog indult, 1 hónapig nem dolgoztam. Meg is látszott, volt energiám napi több bejegyzést is rittyenteni, most örülök, ha heti 1-2 születik. A fejemben gyűlnek a képek, a szövegek, csak a megvalósításukra már nem jut szellemi energia. Sajnos. Most megint visszatérek a filmhez, májusban lesznek diás fotók is terveim szerint. Úgy legyen!
In Memoriam: Kim Corbisier - Hazai Attila
"Talán eltűnök hirtelen, mint erdőben a vad nyom..."(József Attila)
Úgy látszik, nem csökken a magyar ember öngyilkossági hajlama. Akármennyire is morbidnak tűnik e kijelentés, lehet, mégis így van. Az elmúlt 3 hétben két, általam is ismert alkotó ember vetette le magát a mélybe, hogy ikarusi szárnyak nélkül a halálba repüljön. Egy festő. Egy Író. Éppen csak ismertem őket, néhányszor találkoztam velük, mégis lesújtott hirtelen, váratlan haláluk. Mit lehet ilyenkor mondani? Kezük örökre megpihen: nem fest, nem ír tovább. A világ malmai ilyenkor kicsit hangosabban, kicsit jobban csikorogva, morogva őrölnek tovább. Éltem,- mondta a költő, és ebbe más is belehalt már...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)