Van nekem egy gyönyörűséges kiskutyám, Lufi, akiért szó szerint rajongok... Hogy lehet ez? Kutyáért rajongani? Nos, lehetséges. Míg nem volt saját kutyám, sosem gondoltam volna, hogy ennyire hozzá tud nőni az emberhez egy eb (adta) :) Ugyanis, amikor az ember haza visz egy 6 hetes kutya kölyköt, majd szépen felneveli, és ez a kutya később ott él vele a lakásban, szoros testi kontaktusban, estelente hozzá bújik a kanapén, éjjel felkucorodik az ágy végébe, reggel jön ébreszteni széles nyelvcsapásokkal - nos, ez egy teljesen más fajta kapcsolat, mint amikor a kutya az udvarban, csupán a házőrző szerepét tölti be.
Így történhetett meg az, hogy én ezt a gyönyörű, puli kutyát annyira szeretem, hogy nem tudom elmondani, és borzasztó érzés, hogy nincs körülöttem ez a szőrös kutya gyerek, akit imádok, ugyanis ő Budapesten él, én pedig Londonban.
Na de hamarosan...
A képek egy pár éve lejárt Fuji neopan 400 filmre készültek, de valahogy elég gyenge a minőség, pedig állványt és kioldózsinórt használtam.
Lufi, Canon AE1-p, Fuji Neopan 400
Katt a képre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése