Greenwich, London
Az jó érzés, hogy a közel 60 éves, Ensign Selfix 820, 6x9 cm-es képméretre dolgozó fényképezőgéppel ilyen, mondhatni, kitűnő minőségű fényképet lehet készíteni. Persze, a fotó elkészítése több melót igényel, mint lenyomni egyszer az expó gombot. De nem baj, legyen minőség, a mennyiség helyett! Napos idő, a gép állványra kerül, fénymérés, sárga színszűrő felcsavar, expó korrekció számítás, záridő-rekesz beállítva: 1/50-f16, exponálózsinór lenyom, és akkor lesz egy ilyen fotó. A filmet Ilford ddx-ben hívtam, gyönyörű lett az eredmény.Ensign Selfix 820, Kodak Tmax 100
Megosztott kép
Igazából nem is megosztott, hanem egymásra exponált fotó az öreg Ensign által. Olyan részletgazdag a kép, hogy csuda, csak ez a blogon nem jön át. Greenwich, London.Ensign Selfix 820, Kodak tmax 100
Alsóvárosi templom, Szeged
Semmi extra, csupán csak a Legelső színes, roll filmes fotóm a Yashica 635-tel, 2005-ből. Fuji 100, színes film. Kézből exponálva. Yashica 635
Ha már kocsi, legyen öreg! 2.
2008-as fotó egy gyönyörű, öreg jaguárról. London egyik nagyon szép részén, ahol a ház előtt ilyen kocsik is parkolnak. A fotót lenagyítottam 18x24-es, rc papírra, ott is nagyon szép, szebb, mint szkennelve. A kodak tri-x, ha rendesen exponáljuk, hívjuk, csuda szép képekkel lep meg bennünket. Zenza Bronica Etrsi, Kodak Tri-x 400
Ha már kocsi, legyen öreg!
Még 2007-ben fotóztam ezt a szépséges, öreg járgányt Camden Townban. 1 évvel később már nem volt ott, eltűnt. Nem rég láttam ismét, egy mellék utcában rohad szét szerencsétlen, ablakai betörve, belseje szétszedve...a szebb időket is megért, még rozzant állapotában is szép autó egyszer majd egy roncs telepen végzi. Kár érte... Canon AT-1, Fuji Provia 400
Luxus kékben
Miért jó vasárnap fotózni? Mert az amúgy marha zsúfolt london utcái is kiürülnek azon a napon, és az ember nyugodtan fotózhat. Közben ilyen autó csodákra bukkanhat. Zenza Bronica Etrsi, Kodak Portra 400
Ha már London 4.- Banksy graffiti
Még 2008-ban, bicajozás közben(ahogy az lenni szokott egyébként) akadtam rá erre a nagyszerű graffitire. Megtetszett, lefotóztam, ám nem tudtam akkor, csak pár héttel később találkoztam vele egy újságban, akkor derült ki, kinek a művét kaptam le. Az alkotást később a fallal együtt leszedték, és most valami dúsgazdag műgyűjtő lakását díszíti, 30-40 év múlva meg valamelyik amerikai múzeum kiállításán láthatjuk majd, akkori ára több száz millió dollár is lehet majd. Zenza Bronica Etrsi, Kodak Portra 160
Ha már London 3.- London Bridge
Szintén a jó öreg Ensign volt az elkövető. Ha látnátok az eredeti negatívot, vagy a nagyméretű szkennelést! Nem borotva éles, de elképesztően részletgazdag mindenhol a kép. Ez a már nagy méretűnek számító 6x9-es negatív, rengeteg részletet tud rögzíteni. Ensign Selfix 820, Kodak portra 160
Ha már London 2.- Tower Bridge
Bevallom, nem egyszerű egy ilyen régi, 6x9-es masinával(Ensign Selfix 820) fotózni, jól komponálni a puritán, átnézeti keresőn. De a fotó meghálálja a törődést. Látod a híd-szörny mosolygó árnyékát a hídon? Ensign Selfix 820, Kodak portra 160
Ha már London 1.- The Sherlock Holmes
Egy igen népszerű korcsma..Zenza Bronica Etrsi, kodak portra 160
Lánchidas 2 - avagy a szelektív élességről
Nos, én mindig is nagyon szerettem a filmes fotózást, de a nagyformátum még inkább az, amit az ember másként kezel, jobban tisztel, mint egy leica, vagy roll filmet. A legjobb, hogy gondolkodni kell. És ha valaki gondolkodik, akkor az a képen meglátszik - most nem erről a fotórol beszélek, hanem arról, hogy nincs mennyiség gyártás, hanem tiszta fotográfia, 2-3-4 képből elkészül az, amit akar az ember, nem 387-ből a három kívánt. Szelektív élesség! Ez itt teljesen mást jelent, mint amit ps-ben csinál az ember. És a látvány is igazolja ezt. A fotó előterében a fa ág éles, meg a háttér is az, közben a kép közepe teljesen elmosódott. A síkfilm nincs olyan éles, mint egy kis, vagy roll film, de részletgazdagsága olyan mesés, hogy ez mindenért kárpótol.Shen Hao, Adox CHS100
Lánchidas
2008 őszén készült fotó, Shen Hao, 4x5 inches, síkfilmes, műszaki fényképező géppel, Adox chs 100 filmre. Első és azóta is utolsó, éjszakai lánchidas fotóm.
Egy Shen Hao lenne jó!
Mostanában egyre többet gondolkodom azon, hogy vissza kéne térnem a sík filmhez és a nagyformátumú fényképezőgéphez. Minőséget szeretnék fotózni, kevés képpel, nem pedig mennyiséget.
A bringások védő angyala
Sokáig ott volt, a Rákóczi téren, de már lebontották a kerítést. Egy ügyes graffitis műve, lám, lehet szépíteni is, nem csak rombolni. Zenza Bronica Etrsi, Ilford fp4
Kalapos belehúzott
Mai átlag: 22 új bejegyzés. Eltöltött idő: kb. 3,5 óra. 1 árva bejegyzésnek indult a mai, 23 lett belőle. Nézelődjetek!
Kilátás: ősszel-télen
Két kép, két évszak, két gép. Ensign Selfix 820- Ilford delta100- felső kép. Zenza Bronica etrsi- Ilford fp4 - alsó kép.
Fekete-fehér hangulat
Hangulatkép egy szeptemberi, margitszigeti, kora délutánról, 2009-ből. Katt a képre, sokkal szebb! Zenza Bronica etrsi, ilford fp4
A nyócker
Akárhogy is van, akárki, akármit is mond: én szeretem a nyolcadik kerületet. Mégha Kőbányán is kezdtem, budapesti éldegélésemet - amit szintén nagyon megszerettem- a nyócker nekem az otthonom. Én nyolcadik kerületi, bejelentett lakos vagyok... Zenza Bronica Etrsi, Ilford fp4
Kalkhoff Concorde Elek,
ha már a bicikliknél tartunk- Mihály, és a felmálházott Elek árnyéka egy éjszakai fotón. Zenza Bronica etrsi, ilford fp4
Rontott kép 2.
Szintén Lubitel, 2009-es kép. Éppen akkoriban vettem szeretett bicajomat, a meggy-piros Klösch-t. Lett gyorsan egy fotó is róla a Lubival. A szkenner meg szépen levágta a kép alját. Lubitel 166b, Ilford fp4
Egy elrontott kép apropóján
A fotó 2004-ben készült Szegeden, Lubitel 166b masinával, Forte 100 roll filmre. Akkoriban, laborálási tudásom igen csak gyerekcipőben járt, így az eleve bemozdult képet sikerült csúnyán elcseszni a hívás során. Ez lett belőle. A véletlen balesetek néha jól jönnek. Lubitel 166b, Forte100
Polaroid Sepia Film
Egy lélegzet elállítóan gyönyörű képi világú, különleges színű, bámulatos tónusú, EREDETI polaroid film. Beleszerettem, menthetetlenül... Polaroid 190 Land Camera, Polaroid Sepia film
Forte Logó!
Hamár ennyi szó esett a Fortéről, akkor legyen három az igazság! Szeretem ezt az egyszerű, de egyszerűségében nagyszerű, régi, Forte logót! Katt a képre!
Ha már fotó papír, legyen Forte!
Pár éve, ilyen papírokra nagyítottam, talán még most is van pár lap belőlük. Gyönyörű papírok, elképesztő képi világgal, tónusokkal, semmilyen kodak, ilford film nem ér fel hozzá. De már nincs, nem is lesz többé Forte, ahogy Polaroid sem. Katt a képre, jobb minőségért!
Fej vagy írás?
Úgy jó másfél hónapja vettem ezt a könyvet, de csak most jutott a kezembe nem rég. Burger Barna, 92 kortárs íróról készített, valóban bámulatos képivel, és az írók mellékelt szövegeivel ez a könyv, maga a gyönyörűség. Mikor kinyitottam, még a lélegzetem is elállt a csodás fotók láttán. Az meg csak emeli a könyv esztétikai, élvezeti értékét, hogy a fotók mellett remek írások is olvashatóak. A fotográfia és az irodalom szerencsés találkozása e könyv. Minden tiszteletem a fotósé, nem mindennapi képeket tár az olvasó, néző elé. Elmondhatom, hogy legjobb szerzeményem évek óta ez a könyv , amibe, teljesen váratlanul botlottam bele, létezéséről nem is tudtam. Különlegessége még, hogy a csomagolása is egészen egyedi. A könyv egy kemény dobozba, fekete nejlonba van csomagolva. Mire is jó ez? Aki már használt, nagyított hagyományos, ezüst alapú fotó papírra, az tudja, hogy a fotó papírokat, ugyanilyen csomagolásban árulták, árulják még mindig, s a fekete nejlon, a papír védelmére szolgál - nehogy fényt kapjon. Akkor fej vagy írás? Mindkettő!
Nádas Péter és a Rolleiflex
Nádas Péter vajon fényképez? A kezében látható Rolleiflex vajon az övé?- vetődik fel a kérdés a blog írójában. A remek fotót Burger Barna jegyzi!
Az igényességről
Mindig is kedves volt szívemnek a Kecskeméti, Magyar Fotográfiai Múzeum, de most még inkább azzá vált, mikor kibontva a levelet, megláttam a kiállítás megnyitó meghívója mellé illesztett, André Kertész fotó másolatot, ami mind méretben, mint minőségben megegyezik az eredetivel, ami szintén ki volt állítva a magyar polaroidisták (Instant Csoport) polaroid képei mellett. Lám, így is lehet. Én is, de szerintem mások is nagyon értékelték ezt a remek ötletet, gesztust. Mindez két hete volt, csak most jutott idő a köszönetre.
Serin kisasszony
Kiragadva a jelenből, megörökítve a jövőnek, polaroid sepia filmen. Kecskeméten, a Polaroid 65 éves kiállítás megnyitója után, mikor már mindenki elrohant, a múzeumot is bezárta a kedves néni. Polaroid 190 Land Camera, Polaroid sepia film
Fotókról, blogról
A napokban az jutott eszembe, hogy lehet, sokan úgy gondolják, egy blogra, a készítője a legjobb fotóit teszi fel. Pedig nem így van. (biztos vannak kivételek is) Általában olyanok kerülnek fel, amit az ember szeret, valamiért kedves, fontos neki a kép,- történet, emlék, vagy bármi más kapcsolódik hozzá.Tehát, ne várjatok csak jó képeket! Ez olyan mint a gyerek, egy kutya, régi motor, bicaj, fényképező gép, miegymás. Az ember szereti minden nyűgével, hibájával, gyengeségével, mert...
Rollei Ato Lith Film - Sinar F1
Rollei Ato 2.1, Ortokromatikus Lith film, 4x5 inch, iso 32 érzékenység.
Fotó: Pasek Attila
A blogról...szolgálati közlemény!
Mint láthattátok, az elmúlt másfél hónapban túl sok bejegyzés nem született. Ennek az az oka, hogy eléggé túlterhelt vagyok a munkám által, így sem időm, de ami még rosszab, energiám sincs új bejegyzésekre. Az a soványka 2 nap, ami szabad egy héten, azt pihenéssel, ügyek intézésével, esetleg rövid fotózással töltöm. Aki blogot ír, tudja, kell rá idő, nem is kevés, akár napi több óra is, ha az ember azt igényesen akarja csinálni - főleg, hogy a képekhez szeretek szöveget is illeszteni. Január végén, amikor a blog indult, 1 hónapig nem dolgoztam. Meg is látszott, volt energiám napi több bejegyzést is rittyenteni, most örülök, ha heti 1-2 születik. A fejemben gyűlnek a képek, a szövegek, csak a megvalósításukra már nem jut szellemi energia. Sajnos. Most megint visszatérek a filmhez, májusban lesznek diás fotók is terveim szerint. Úgy legyen!
In Memoriam: Kim Corbisier - Hazai Attila
"Talán eltűnök hirtelen, mint erdőben a vad nyom..."(József Attila)Úgy látszik, nem csökken a magyar ember öngyilkossági hajlama. Akármennyire is morbidnak tűnik e kijelentés, lehet, mégis így van. Az elmúlt 3 hétben két, általam is ismert alkotó ember vetette le magát a mélybe, hogy ikarusi szárnyak nélkül a halálba repüljön. Egy festő. Egy Író. Éppen csak ismertem őket, néhányszor találkoztam velük, mégis lesújtott hirtelen, váratlan haláluk. Mit lehet ilyenkor mondani? Kezük örökre megpihen: nem fest, nem ír tovább. A világ malmai ilyenkor kicsit hangosabban, kicsit jobban csikorogva, morogva őrölnek tovább. Éltem,- mondta a költő, és ebbe más is belehalt már...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
