Lánchidas 2 - avagy a szelektív élességről

Nos, én mindig is nagyon szerettem a filmes fotózást, de a nagyformátum még inkább az, amit az ember másként kezel, jobban tisztel, mint egy leica, vagy roll filmet. A legjobb, hogy gondolkodni kell. És ha valaki gondolkodik, akkor az a képen meglátszik - most nem erről a fotórol beszélek, hanem arról, hogy nincs mennyiség gyártás, hanem tiszta fotográfia, 2-3-4 képből elkészül az, amit akar az ember, nem 387-ből a három kívánt. Szelektív élesség! Ez itt teljesen mást jelent, mint amit ps-ben csinál az ember. És a látvány is igazolja ezt. A fotó előterében a fa ág éles, meg a háttér is az, közben a kép közepe teljesen elmosódott. A síkfilm nincs olyan éles, mint egy kis, vagy roll film, de részletgazdagsága olyan mesés, hogy ez mindenért kárpótol.
Shen Hao, Adox CHS100

2 megjegyzés:

  1. Technikai részleteket írnál? Pl. általában milyen záridőket kíván egy ilyen géppel való fotózás? Ennek a képnek az élességeit hogyan állítottad be a gépen?
    Köszi.

    VálaszTörlés
  2. ez elég összetett, nehéz így rá válaszolni. majdnem úgy használja az ember, mint akármilyen más filmes gépet, csak itt az objektív tartó előlapot lehet emelni, dönteni, jobbra-balra forgatni, a hátlapot lehet ugyan így mozgatni, ezekkel lehet nagyon különleges effekteket elérni. De ezeket meg kell tanulni, ki kell tapasztalni. Pl, csak a sík filmes gép alkalmas arra, hogy a téma éles legyen a kép elejétől a kép végéig, és ez nem ugyan azt jelenti, mint a lerekeszelt objektív. Nagyon sok mozgástere van a fotósnak a gép részeinek mozgathatósága által. Záridőre már nem emlékszem, de úgy 8-10 másodperc lehetett, f22 rekesznél. Elképesztően élvezetes ilyen géppel fotózni, de kell türelem hozzá, sok. Ez nem rohanós, hanem nagyon meggondolt fotózást igényel, lelassítja, gondolkodásra sarkalja az embert, de pont ez a szép benne.

    VálaszTörlés