Nos, én mindig is nagyon szerettem a filmes fotózást, de a nagyformátum még inkább az, amit az ember másként kezel, jobban tisztel, mint egy leica, vagy roll filmet. A legjobb, hogy gondolkodni kell. És ha valaki gondolkodik, akkor az a képen meglátszik - most nem erről a fotórol beszélek, hanem arról, hogy nincs mennyiség gyártás, hanem tiszta fotográfia, 2-3-4 képből elkészül az, amit akar az ember, nem 387-ből a három kívánt. Szelektív élesség! Ez itt teljesen mást jelent, mint amit ps-ben csinál az ember. És a látvány is igazolja ezt. A fotó előterében a fa ág éles, meg a háttér is az, közben a kép közepe teljesen elmosódott. A síkfilm nincs olyan éles, mint egy kis, vagy roll film, de részletgazdagsága olyan mesés, hogy ez mindenért kárpótol.Shen Hao, Adox CHS100
Technikai részleteket írnál? Pl. általában milyen záridőket kíván egy ilyen géppel való fotózás? Ennek a képnek az élességeit hogyan állítottad be a gépen?
VálaszTörlésKöszi.
ez elég összetett, nehéz így rá válaszolni. majdnem úgy használja az ember, mint akármilyen más filmes gépet, csak itt az objektív tartó előlapot lehet emelni, dönteni, jobbra-balra forgatni, a hátlapot lehet ugyan így mozgatni, ezekkel lehet nagyon különleges effekteket elérni. De ezeket meg kell tanulni, ki kell tapasztalni. Pl, csak a sík filmes gép alkalmas arra, hogy a téma éles legyen a kép elejétől a kép végéig, és ez nem ugyan azt jelenti, mint a lerekeszelt objektív. Nagyon sok mozgástere van a fotósnak a gép részeinek mozgathatósága által. Záridőre már nem emlékszem, de úgy 8-10 másodperc lehetett, f22 rekesznél. Elképesztően élvezetes ilyen géppel fotózni, de kell türelem hozzá, sok. Ez nem rohanós, hanem nagyon meggondolt fotózást igényel, lelassítja, gondolkodásra sarkalja az embert, de pont ez a szép benne.
VálaszTörlés