- Uram, vizsgálja meg a szürkéket közelebbről! Hátha eljut a színekig, s nem lesz többé íztelen a víz, de a pattanó rügyekre vigyázzon tavasszal, mert ha óvatlan, beszívja az élet szagát, s nem akar többé abba a szobába bemenni!
Jó, jó, - hümmögött Elek, igyekszem tartósan nem berendezkedni erre a világra. Ha már vígasztalhatatlanul szomorú leszek, kora nyári reggeleken kiülök a Tisza partjára hallgatni a feketerigók énekét, mert olyan gyönyörűségesen dalolnak, szemükben meg valami egészen érthetetlen tisztaságú őszinteség csillog, amit még soha nem láttam az emberek szemében. És addig járok ki ahhoz a nagy kőhöz, és addig várok, amíg egy rigó oda nem száll a vállamra egy napon, és bele nem énekli a fülemben azt a titkot, ami az élethez kell.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHát köszönöm szépen! Ez igazán kedves :o).
VálaszTörlés