Fujica stx-1 - első benyomások





Új taggal szaporodott az amúgy is népes fényképezőgép család. Egy Fujica stx-1 érkezett nemrégiben, vagyis a héten. Ebay-es szerzemény. Szó szerint fillérekért, azaz, néhány fontért jutottam hozzá. A névtelen, kevésbé ismert és/vagy népszerű masinákért nem kapkodnak az emberek, így a türelmes vásárló apró pénzért juthat hozzá a sokszor kitűnő állapotú és teljes  használati értékű filmes gépekhez. Így történt ez velem is. Mivel jelenleg londonban nincs velem rendes, filmes f.gép, csak egy kis Konica C35 távmérős, ami, kiderült, beereszti a fényt, tehát most szervizre vár, így muszáj volt beszereznem egy olcsó, de használható tükörreflexes fotó masinát.
Fujica stx-1:
Meglepően szép állapotban maradt meg ez a kis fujica. 1979-1980 között gyártották, tehát legalább 33-34 éves, pont mint én, nahát... A fuji belépő szintű fényképezőgépe volt, amatőröknek szánták, így semmi extra funkciót nem kapott, egyet lehet vele csinálni, de azt legalább jól: fényképezni.
A fujica stx-1 egészen apró, de igényesen kidolgozott vázat kapott, súlya közel 700g objektívvel együtt. Az alap objektív egy x-fujinon, 50mm, 1.9 fényerővel, ami teljesen átlagos. Ez még a Fuji később híressé vált, EBC bevonatú lencséi előtt készült. Sajnos, feles rekeszértéket nem tud az "üveg", kár, a canon fd objektíveken megszoktam, és gyakran használtam. A fényképezőgép teljesen manuális, így a zárszerkezet működéséhez semmi külső energia forrás nem szükséges. Egyedül a fénymérő kér némi elektromosságot, két apró elem személyében. A fénymérő az eltelt 34 év után is fürgén és azonnal reagál, ez jó hír, talán nem kell majd külső fénymérőt vinnem, persze, előtte egy próba tekercsen tesztelem a pontosságát. Bevallom, pont a teljesen manuális, elektromosságtól teljesen független működés miatt vettem meg. Nem egyszer jártam úgy, hogy használat közben lemerült az elem, így bosszankodás és káromkodás közepette be kellett fejezni a fotózást. A legnagyobb szívás pár éve a szigeten történt, amikor az első napon, a 10. kocka után adta meg magát az elem a Canon Eos 300-ban, abba pedig spéci elem kell, azt pedig nem árulnak minden sarkon.

Egy kis kitérő. Hangok. Vannak, akik egy régi, elöl töltős puska hangjára indulnak be, másokról egy oldalkocsis Ural hangjától esik le a bugyi a bokájukig, egyesek pedig 4-5 ezer köbcenti hallatán reccsentenek a gatyába, ugyanakkor pedig pár fotóst egy Hasselblad klaffogása röpít a mennybe... De nincs ezzel baj, nem csak az étel-ital, zene, film, könyv, kultúra képes örömöt okozni egy embernek, olykor a szeretett és nagyra becsült tárgyak hangja is. Meghallgatva a kis Fujit, precíz, határozott a vászonredőny zár kattanása, sokkal másabb a manuális zárszerkezet hangja, mint az elektromosan vezérelteké. Példának hozhatnám a Canon AE-1p fényképezőgépemet, ami most Judapesten pihen egy táskában, annak a hangja olyan semmilyen, hiszen elem által vezérelt.

A fényképezőgép talán egyetlen érdekessége a legrövidebb záridő, ami 1/700, ez, valljuk be, nem túl gyakori, ám én nem igen használok 1/500-nál rövidebb időt, tehát nem zavar a dolog, az őszi-téli, fényszegény időkben leginkább állványról fotózom. Összességébe véve nagyon tetszik a kis fuji, egyet leszámítva: a keresője nem túl világos. Minőségében és világosságában messze elmarad az általam favorizált Canon T-70, és Canon AE-1p gépeim keresőjétől, amik egy hajszállal maradnak el világosságban a mai canon eos 5dm2 keresőjétől, közben ne feledjük el, a két Canon, a 80-as évek legelején amatőröknek készült. A Fuji stx-1-ről még annyit, hogy, habár belépő szintű amatőr gép volt, mégis 36 féle kiegészítőt, és 19 darabból álló objektívparkot kínált hozzá  a gyártó, ez mindenképp figyelemre méltó, ha belegondolunk, ma milyen kiegészítőket vehetünk meg egy új modellhez, és hányféle objektívet. 
Apropó! Majd el felejtettem: a Fujica, habár nagyon jó külső állapotnak örvend, a fényzáró tömítések az eltelt évek alatt feloldódtak/eltaknyosodtak, és, habár, látszólag megmaradtak épségben, érintésre azonnal szétmáltak. Látva a dolgot, gyorsan google, majd beszerezve a szükséges kellékeket, ma közel 3 óra alatt szépen kicseréltem a tömítéseket, még a tüköraknában lévő, tükörfelcsapodást csillapító szivacs is cserére került, így a Fujica stx-1 megtisztítva, ilford hp5 filmmel feltöltve várja, hogy végre használatba vegyem.
Katt a képre!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése